Rövid cikkemben azt próbálom összefoglalni, hogy mi várható a civil szervezetek alkotta un. civil társadalomban a közeljövőben. Miért is lehet ez érdekes számunkra? Véleményem szerint a környezeti és társadalmi problémákra a legjobb válaszokat a civil szervezetek tudják megadni. Én magam is több ilyen szervezetnek vagyok a tagja, és sokszor próbáltam meg embereket rávenni egyesület alapítására. Ha valaki erre adja a fejét érdemes elgondolkodni azon mi is várható a területen a közeljövőben.
Állami szabályozás
A civil szerveztek állami szabályozása alatt értem azt, hogy az adott szervezetnek milyen törvényi előírásoknak kell megfelelni, milyen kötelezettségeket ró az állam azokra az emberekre, akik civil szervezetet kívánnak alapítani és működtetni. Látható trend, hogy a szervezetek szabályozása egyre komolyabb mértéket ölt. Egyre több jogi követelménnyel találjuk szembe magunkat, és mivel a szabályozás bizonyos területeken nagyon laza – gondolok itt a gazdasági tevékenységek szabályozására – újabb rendeletek és törvényi előírások várhatóak. Ezeknek az elvárásoknak való megfelelési kényszer egyre nagyobb terhet ró a szervezetekre, ezáltal is ellehetetlenítve a kis szervezeteket.
Aktuális kérdés, hogy az hatóságok mennyire tudnak érvényt szerezni a közhasznúsággal kapcsolatos változó törvényi elvárásoknak. A következő években elvileg sok közhasznú szervezet veszítheti el minősítését, bár az kérdéses, hogy lesz-e az államigazgatás vagy a bíróságok részéről bárkinek kapacitása érdemben ellenőrizni, hogy megfelelnek-e a szervezetek a törvényi elvárásoknak. (Erről az aktuális kérdésről tervezzek még a közeljövőben írni.)
A fentiekből következik, hogy a jelenlegi 60.000 szervezetet magában foglaló szektor jelenős növekedése nem várható a közeljövőben. Hiszen bár a szervezetek megalakítása ingyenes, jelentős fáradságot igényel egy-egy új szervezet létrehozása. A jelenlegi nyilvántartott létszám egyébként is egy bőségesen túlbecsült szám, hiszen a szervetek egyharmada nem működik.
A kis szervezetek továbbra is igen kis aktivitással tudnak dolgozni (anyagi források számukra szűkösek, az önkéntesként számba vehető lakosság aktivitása csekély), nagy szervezetek pedig nem várható hogy nagy számban alakulnak. A szektor növekedéséhez alapvetően szükséges a társadalom aktivitása, hiszen ki más, ha nem a helyi emberek tudnak egy-egy civil szervezetet működtetni. A lakosság aktivitása gyakorlatilag az elmúlt években a nulla szint körül stagnált. Talán a rendszerváltás körül volt egy pár éves komolyabb aktivitás, de a 90-es évek második felére visszasüllyedt kis országunk az elmúlt évszázadra jellemző szokásos apátiájába. Ennek pozitív irányú változásának csak a nyomai vannak figyelhetőek. A lakosság anyagi értelemben vett gazdagodása (bár ez sem egy egyértelmű trend 2014 táján!) nem jár együtt másféle gazdagodással.
Látható, hogy a polgárok egy részét az anyagi javak halmozása, a fogyasztás érdekli, sokan pedig a napi túlélésért küzdenek. De még az ezzel összefüggő kérdéssekkel sem foglalkoznak sokan. (hol vannak már a jó öreg vasutassztrájkok). Az a nyugat-európai tendencia, mely szerint az elmúlt évtizedekben, hogy az anyagi javak megszerzésével az egészséges élet, a kultúra stb. került előtérbe egyelőre nem érzékelteti hatását hazánkban.
Finanszírozás
A civil szervezetek működésnek másik területe a finanszírozás. Milyen trendeket is lehet látni ezen a téren. A források megvannak, és összegük nem is csökken, bár erős az átrendeződés. A 2000-es évek hazai (minisztériumok) pályázati egyre kisebb, míg az EU egyre nagyobb szeletet jelent a források terén. (Persze egy-egy választási év azért kivétel – érdemes megnézni a NEA 2014-es keretének növekedését).
A 2014-2020-as EUS költségvetés a jövőben is bőséges teret biztosít. Ez a finanszírozás azonban torz. Elsősorban a nagy szervezeteknek kedvez. Magyarországon a közeljövőben elsősorban a nagyobb tőkével, szaktudással rendelkező szervezetek fognak tudni az állami, Uniós fejlesztési forrásokhoz hozzáférni. A magánszektor adományozási kedve nem nő látványosan, és nem is várható, hogy a közlejövőben az állami támogatások szintjére jutna. Ez alól kivételt jelenthetnek a jól prosperáló magyar vállalkozások, de az erősödő uniós piaci helyzet miatt jelentős gazdasági szektorból származó bevételre nem lehet számítani. Bár relatíve nem nagy összegekkel megjelennek a támogatási „piacon” a hazai nagyvállalkozó magánszemélyek is. Ezek tudják átvenni a Magyarországról kivonuló hasonló külföldi magánalapítványok szerepét.
Érdekérvényesítés
A szektor érdekérvényesítésének terén várható, hogy egyre komolyabb súlya lesz a nagy civil szervezeteknek, ernyőszervezeteknek. Az Európai Unió nagy hangsúlyt fordít a különböző tervek, programok, döntések helyi szereplők általi véleményezésére. Jelen pillanatban ennek az intézményrendszere még nem alakult ki megfelelően, de a jövőben azok a civil szervezetek melyek megfelelő anyagi forrással rendelkeznek komolyan hallatni tudják a hangjukat európai szinten. A hazai terepen a korábban sem túl fényes érdekérvényesítési képesség tovább romlott, részben a kormányzat gyakorlatának, részben a fent említett társadalmi passzivitásnak köszönhetően.
